m2.jpg)
No igen, a MÁV... rengeteg, hajmeresztő történetet lehetne erről az állami, monopol helyzetű közlekedési vállalatról leírni. Tulajdonképpen már közhelyszerű belekezdeni is. Ami miatt mégis megteszem, az az, hogy a minap elgondolkodtam, vajon mit látnak, és ebből mit szűrnek le a világ kulturáltabb feléről ide látogatók.
Tegnap vonattal utaztam Szegedről Budapestre. Egy jó ideje nincs külön intercity járat a két város között - hogy miért, az megint megérne egy külön misét. Intercitynek csúfolnak most már minden egyes szerelvényt, ami ugyan óránként közlekedik a két város között, de ha jól számolom, Budapestig 6 (!) állomáson megáll, azaz átlag 33 km-enként. Ezt az utat kb. 2,5 óra alatt teszi meg... a minap olvastam róla, hogy a menetidő az utóbbi mintegy 40 évben nem változott. Szóval magyarul ez egy olyan vonat, aminek az elején intercity kocsik vannak, ahová helyjegyet kell váltani, a végén pedig "normál" kocsik közlekednek, ahová pedig nem kell pótjegy. (Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a menetjegy annyiba kerül, hogy már két embernek is megéri autóval utazni Budapestre, ha pedig a BKV jegyek árát is beleszámítjuk és pótjegyet is veszünk, akkor már szinte egynek is...)
Én a hátsó, gyorsvonati részben utaztam, amikor beült a fülkébe öt, nagyon helyes külföldi lány, mint később kiderült finnek. A kupé a szokványos kinézetet mutatta a műbőr ülésekkel, koszos ablakokkal és az enyészet útjára lépett egyéb berendezési tárgyaival. Már az eleve elgondolkodtató -én sokszor töprengek is rajta- hogy vajon mit gondolhat egy külföldi, mikor meglátja, mit kap a kb. 25 euros menettérti jegyéért... Szóval kb. 20 perc elteltével jött a kalauz, és kérte a jegyeket. A lányok, nem tudom miért, eleinte csak a pótjegyet mutatták... és hát mondanom sem kell, a kalauz egy mukkot sem tudott angolul. Mint kiderült, a lányoknak persze volt jegyük is, és azt is elmondtam nekik, miután beálltam tolmácsnak, hogy ezzel előre mehetnek az átlagosnál azért mégiscsak emberibbnek nevezhető IC kocsiba. Iszonyúan hálásak voltak, márhogy beszélek angolul (ők persze mindannyian tudtak!), és valahogy érezni lehetett, hogy az egész mávos kalandtúra során senki nem tudott nekik angolul felvilágosítást adni, amit nem először tapasztalok. És végiggondoltam, hogy ugyan valóban honnan kellene tudni egy magyarul nem értőnek, hogy a pótjeggyel hol is foglalhat helyet. Merthogy se egy árva angol vagy más nyelvű, nem magyar feliratot nem látok a vonatokon, vagy erre utaló tájékoztató táblát, és a hangosbemondó sem közli külföldiül, sem a vonaton, sem az állomáson. És úgy egyáltalán, nagyon semmit nem közölnek egy világnyelven sem... talán az "induló" és "érkező" van csak kiírva németül és angolul... Persze tudom én, aki idemerészkedik, lehetőleg tanuljon meg magyarul, vagy hozzon magával tolmácsot, ha el akar jutni A-ból B-be.
A lányok története végülis, merem remélni, jól végződött, nekem azonban eszembe jutott, hogy mi a fenét is akarunk mi, amikor állandóan vendéglátásról, turizmusról és híres magyar vendégszeretetről papolunk. Merthogy ennek az országnak egy jelentős bevételi forrása lehetne ez, csak sajnos, alap emberi tényezők hiányoznak ehhez, amiket hosszan lehetne sorolni. Ennek egyike, hogy legalább a kalauz beszéljen már legalább egy, Európában általánosan megértett nyelvet, mert esetleg nem csak az a feladata, hogy a jegyeket ellenőrizze, vagy jóval borsosabb áron, pótdíjjal eladja, ha valaki, mondjuk épp a pénztáros nyelvtudásának hiánya miatt nem megfelelő jegyet vett (ilyesmit is tapasztaltam már), hanem, hogy útbaigazítson, segítsen, egyszóval szolgáltasson. Az egyébként nem kevés pénzért, amit ezért a MÁV elkér. Hát, valahogy ez nálunk nem működik... és az "rendben" (nagyon idézőjelbe téve), hogy mi jobb híján ebbe szocializálódtunk bele, de képzeljük el, aki idejön valahonnan, ahol ha szolgáltatást vásárol, valóban szolgáltatást fog kapni... Képzeljük el, mit fog gondolni, mit fog otthon mondani, fog-e akarni legközelebb is a magyar állam vasútján utazni? Szerintem a kérdés költői, már csak azért is, mert nem is kell ahhoz külföldinek lenni, hogy akinek lehetősége van rá azt mondja, ha csak egy mód van rá, messzire elkerüli a vasutat...
Utóirat: A múltkori bejegyzéshez annyit fűznék hozzá, hogy persze válasz a Szonda Ipsostól azóta sem érkezett, vagyis a dolog lezárulni látszik ott, ahol abbahagytam... Így legalább különösebb lelkifurdalás nélkül mondok legközelebb nemet (mert biztosan lesz legközelebb), ugyanis ha valóban a Szonda Ipsostól hívtak, és nem érdekli az adatfelvételi igazgatót az egész annyira, hogy utánanézzen vagy engem erről ígérete szerint informáljon, akkor én sem tartom fontosnak, hogy segítsem a munkájukat. Pedig reméltem, hogy esetleg valami ennél jobbat is írhatok...
Tegnap vonattal utaztam Szegedről Budapestre. Egy jó ideje nincs külön intercity járat a két város között - hogy miért, az megint megérne egy külön misét. Intercitynek csúfolnak most már minden egyes szerelvényt, ami ugyan óránként közlekedik a két város között, de ha jól számolom, Budapestig 6 (!) állomáson megáll, azaz átlag 33 km-enként. Ezt az utat kb. 2,5 óra alatt teszi meg... a minap olvastam róla, hogy a menetidő az utóbbi mintegy 40 évben nem változott. Szóval magyarul ez egy olyan vonat, aminek az elején intercity kocsik vannak, ahová helyjegyet kell váltani, a végén pedig "normál" kocsik közlekednek, ahová pedig nem kell pótjegy. (Azt csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy a menetjegy annyiba kerül, hogy már két embernek is megéri autóval utazni Budapestre, ha pedig a BKV jegyek árát is beleszámítjuk és pótjegyet is veszünk, akkor már szinte egynek is...)
Én a hátsó, gyorsvonati részben utaztam, amikor beült a fülkébe öt, nagyon helyes külföldi lány, mint később kiderült finnek. A kupé a szokványos kinézetet mutatta a műbőr ülésekkel, koszos ablakokkal és az enyészet útjára lépett egyéb berendezési tárgyaival. Már az eleve elgondolkodtató -én sokszor töprengek is rajta- hogy vajon mit gondolhat egy külföldi, mikor meglátja, mit kap a kb. 25 euros menettérti jegyéért... Szóval kb. 20 perc elteltével jött a kalauz, és kérte a jegyeket. A lányok, nem tudom miért, eleinte csak a pótjegyet mutatták... és hát mondanom sem kell, a kalauz egy mukkot sem tudott angolul. Mint kiderült, a lányoknak persze volt jegyük is, és azt is elmondtam nekik, miután beálltam tolmácsnak, hogy ezzel előre mehetnek az átlagosnál azért mégiscsak emberibbnek nevezhető IC kocsiba. Iszonyúan hálásak voltak, márhogy beszélek angolul (ők persze mindannyian tudtak!), és valahogy érezni lehetett, hogy az egész mávos kalandtúra során senki nem tudott nekik angolul felvilágosítást adni, amit nem először tapasztalok. És végiggondoltam, hogy ugyan valóban honnan kellene tudni egy magyarul nem értőnek, hogy a pótjeggyel hol is foglalhat helyet. Merthogy se egy árva angol vagy más nyelvű, nem magyar feliratot nem látok a vonatokon, vagy erre utaló tájékoztató táblát, és a hangosbemondó sem közli külföldiül, sem a vonaton, sem az állomáson. És úgy egyáltalán, nagyon semmit nem közölnek egy világnyelven sem... talán az "induló" és "érkező" van csak kiírva németül és angolul... Persze tudom én, aki idemerészkedik, lehetőleg tanuljon meg magyarul, vagy hozzon magával tolmácsot, ha el akar jutni A-ból B-be.
A lányok története végülis, merem remélni, jól végződött, nekem azonban eszembe jutott, hogy mi a fenét is akarunk mi, amikor állandóan vendéglátásról, turizmusról és híres magyar vendégszeretetről papolunk. Merthogy ennek az országnak egy jelentős bevételi forrása lehetne ez, csak sajnos, alap emberi tényezők hiányoznak ehhez, amiket hosszan lehetne sorolni. Ennek egyike, hogy legalább a kalauz beszéljen már legalább egy, Európában általánosan megértett nyelvet, mert esetleg nem csak az a feladata, hogy a jegyeket ellenőrizze, vagy jóval borsosabb áron, pótdíjjal eladja, ha valaki, mondjuk épp a pénztáros nyelvtudásának hiánya miatt nem megfelelő jegyet vett (ilyesmit is tapasztaltam már), hanem, hogy útbaigazítson, segítsen, egyszóval szolgáltasson. Az egyébként nem kevés pénzért, amit ezért a MÁV elkér. Hát, valahogy ez nálunk nem működik... és az "rendben" (nagyon idézőjelbe téve), hogy mi jobb híján ebbe szocializálódtunk bele, de képzeljük el, aki idejön valahonnan, ahol ha szolgáltatást vásárol, valóban szolgáltatást fog kapni... Képzeljük el, mit fog gondolni, mit fog otthon mondani, fog-e akarni legközelebb is a magyar állam vasútján utazni? Szerintem a kérdés költői, már csak azért is, mert nem is kell ahhoz külföldinek lenni, hogy akinek lehetősége van rá azt mondja, ha csak egy mód van rá, messzire elkerüli a vasutat...
Utóirat: A múltkori bejegyzéshez annyit fűznék hozzá, hogy persze válasz a Szonda Ipsostól azóta sem érkezett, vagyis a dolog lezárulni látszik ott, ahol abbahagytam... Így legalább különösebb lelkifurdalás nélkül mondok legközelebb nemet (mert biztosan lesz legközelebb), ugyanis ha valóban a Szonda Ipsostól hívtak, és nem érdekli az adatfelvételi igazgatót az egész annyira, hogy utánanézzen vagy engem erről ígérete szerint informáljon, akkor én sem tartom fontosnak, hogy segítsem a munkájukat. Pedig reméltem, hogy esetleg valami ennél jobbat is írhatok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése