Tesz-vesz, vatera és egyéb állatfajták

A bejegyzéseim általában valamiféle érzelmeimre ható élmény mellékhatásaiként születnek, ezt nem is tagadom, azonban ennyire hirtelen felindulásból ritkán teszem közzé a gondolataim. A történet három teszvesz-es aukció utóéletéről szól, a tanulságok levonását most is a kedves olvasóra bízom...

Elöljáróban csupán annyit, hogy az aukciózás számomra sem nem pénzkereseti lehetőség, sem nem hobbi, leginkább a feleslegessé vált, de kidobni sajnált ruháim próbálom így eladni, és mindig nagyon jól esik, ha valaki árától függetlenül még szívesen hordja, viseli azokat, hasznukat veszi. Sokszor pontosan ezért, én akár ingyen is odaadnám és 1 Ft-ért teszem fel a holmikat, amik nem ritkán ennyiért is kelnek el, a vevőnek gyakorlatilag csak a postaköltséget kell fizetnie, vagy azt sem, ha érte tud jönni. Szóval a 3 történet:

1. A kedves licitáló megnyert egy hibátlan ingblúzt 1 Ft-ért, a postaköltség 390 Ft volt. Képes volt átutalni 390 Ft-ot... Én természetesen feladtam a ruhát, de az elvek miatt azért leírtam, hogy utalásnál nem szoktunk kerekíteni, csak a készpénzes fizetésnél (mindezt utóiratban jegyzetem meg csupán). A blúzt több, mint egy hete feladtam, valószínűleg már rég megkapta, de még arra sem méltatott, hogy ezt jelezze, nemhogy megköszönje.

2. Indítottam egy kiemelt, 1 Ft-os aukciót, aminek a tárgya egy kosztüm volt, amit én 2500 Ft-ért vettem szintén a teszvesz-en, de nem is jó rám és nem is igazán tetszik. A kiemelés 600 Ft-omba került, a kosztüm végül a 675 Ft-ért kelt el, erre többen is licitáltak. A "kedves vevő" egyáltalán nem jelentkezett az aukció zárása után, pedig a rendszer által küldött automatikus e-mailben erre szépen megkérem. 5 nap után küldtem egy e-mailt, majd 2 nap múlva még egyet, amiben udvariasan megint megkértem, ugyan legyen oly szíves rendezni a számlát... Aztán küldtem egy fizetési emlékeztetőt a teszvesz-en keresztül. Közben oda persze belépett, másik adásvételt lebonyolított, de engem még annyi válaszra sem méltatott, hogy meggondolta magát és nem kell neki a megnyert ruha.

3. Egy másik igen jellemzően viselkedő vevőm megnyert 3 blúzt és egy nadrágkosztümöt, mindegyik darabot 1 Ft-ért, vagyis 4 használt, de nagyon jó állapotú ruháért kell fizetnie 4 Ft-ot. Én 3 helyen is nyomatékosan leírom, hogy csak ajánlottan vagyok hajlandó postázni, és kérem, hogy ezt mindenki vegye figyelembe, ha licitál. Semmiféle kérdés vagy kérés az aukció alatt nem érkezett részéről, ellenben az aukciók befejezése után "természetesen" előállt azzal, hogy mivel úgyis 1 Ft-os termékeket nyert, ugyan adjam már fel őket sima postai küldeményként, nem ajánlottan... mivel ő spórolna a postán. Na ekkor született meg bennem ennek a bejegyzésnek a szándéka... mert hogy van az, hogy nem arra gondol, hogy 874 Ft-ért kap 4 db, szinte tökéletes ruhadarabot, hanem fittyet hányva arra, amit többször, több helyen leírtam, ő a postaköltségen akar spórolni, de még csak az sem jut eszébe, hogy ezt előre egyeztesse, természetesnek veszi, hogy majd én méltányolom a helyzetét.

Aki valaha is licitált külföldi aukciós portálon, vásárolt, vagy eladott ott (konkrétan az e-bay-re gondolok) az tudja, hogy nem lehet egy lapon említeni azt és ezt a rémséget, amit nálunk internetes aukciózásnak neveznek. Én magam sem hittem, hogy egy ilyen oldal -mint oly sok minden más is persze- ennyire magán viseli egy társadalom morális állapotának lenyomatát. És persze így már mindjárt nyilvánvalóvá is vált számomra, hogy miért érzem én ebben is annyira idegennek magam... ahogy mostanában mondani szoktam: antiszociálisnak. Mert ugyanis én valóban nem csak nem tudok ebbe a szociális közegbe integrálódni, de már egy jó ideje tudom, hogy nem is akarok. Akárcsak az antiszociális személyiségek.